Home Zuhd és Rakaik Kivonulás... Áldozat és megváltás

Kivonulás... Áldozat és megváltás

2010. december 17.

Kivonulás... Áldozat és megváltás

Az ember saját maga számára becses, semmit nem részesít előnyben magánál. Ugyan így érez a családja és vagyona iránt is. És ez nem furcsa ellenben azzal, ha valaki jobban szeret valakit magánál, családjánál és vagyonánál.

Valaki megkérdezheti: Van olyan értelmes lény, aki magánál, vagyonánál és családjánál bárkit is jobban kedvel? A válasz pedig: Igen. Van olyan ember, aki ismeri saját, az Ura, a vallása és a prófétája – Allah dicsérje és üdvözítse – rangját, és mindet a saját számára kedves dolgok elé helyezi.

Anasz – Allah elégedettsége vele – mondta, hogy a próféta – Allah dicsérje és üdvözítse – így szólt: „Három, ha megtalálható valakiben megérzi a hit édességét: Allah és a Küldöttje számára mindenkinél kedvesebb, az embertársát csakis Allahért szeresse, és hogy annyira utáljon a hitetlenségbe visszatérni, mint amennyire utálna a Tűzbe kerülni”. A hit édessége: az istenszolgálatokban lelt élvezet és a nehézségek elviselése az Úr és a prófétája – Allah dicsérje és üdvözítse – megelégedésére cselekvés közben, és ezek a világi dolgok elé helyezése. Az ember úgy szereti Urát, ha engedelmeskedve cselekszik. A próféta – Allah dicsérje és üdvözítse – szeretése is abban mutatkozik meg, ha azt tesszük, amit parancsolt és azt kerüljük, amit tiltott.

Az embernek csakis akkor igaz az Allah és a próféta – Allah dicsérje és üdvözítse – iránti szeretete, ha szilárd lesz a hite, és megnyugszik a lelke, és boldogan elfogad minden velejárót. Az ilyen ember valóban érzi a hit édességét. Ha az ember számára az Ura és annak küldöttje – Allah dicsérje és üdvözítse – kedvesebb, mint rajtuk kívül bárki más, akkor érzi a hit édességét. És ha Allah és küldöttje – Allah dicsérje és üdvözítse – iránt érzett szeretetét minden más elé helyezi. Legyen az apja vagy anyja, a felesége vagy gyermeke, fiú vagy lány testvére, kereskedése vagy lakhelye, és egyéb más világi dolog. Mindezt nem másért, mint Allahért hagyta csak el.

Példának itt vannak a Próféta – Allah elégedettsége velük – kortársai, a férfiak és nők, öregek és fiatalok, gyermekek és felnőttek egyaránt. Rengeteg áldozatot hoztak Allahért és küldöttjéért – Allah dicsérje és üdvözítse –. Ím egynéhány példa a kortársak áldozataiból a kivonulás útján Mekkából Medinába.

Szuhejb al-Rúmí – Allah elégedettsége vele – amikor elindult a Prófétához – Allah dicsérje és üdvözítse – kivonulóként, egy csoport kurejsi követte őt, akiknek azt mondta: Allahra! Úgysem tudtok addig hozzám közel férkőzni, amíg az összes nyílvesszőmet ki nem lőttem rátok, amit a tegezemben találok. Majd karddal rontok ellenetek és harcolok vele mindaddig, amíg egy darabja is a kezemben van. Ezután tudtok bármit is kezdeni velem. Ám ha beleegyeztek, megmondom hol van Mekkában a pénzem, de cserébe utamra engedtek. Majd megegyeztek és a pénzért cserébe továbbengedték nincstelenül Allah útján kivándorolni Allahhoz és küldöttjéhez – Allah dicsérje és üdvözítse. Vele és másokkal kapcsolatban is jött le a következő vers: (az emberek közül néhány eladja magát Allahnak, a megelégedése utáni vágyakozásból) Korán, 2: 207. Amikor Allah küldöttje – Allah dicsérje és üdvözítse – meglátta, azt mondta neki: „Nyereséges adásvétel volt Abu Jahjáé. Nyereséges adásvétel volt Abu Jahjáé.” Mit gondolsz, miben reménykedett Szuhejb és mit várt a kivonulásától, amikor ott hagyta a házát és vagyonát? Csupán Allahért és küldöttjéért vándorolt ki, és otthagyott mindent.

Itt egy másik példa az áldozatra, amit Abu Szeleme – Allah elégedettsége vele – családja tett. Amikor kivándorolt a feleségével és gyermekével, a felesége családja odament hozzá és megragadták az asszony tevéjének kantárját és elvitték magukkal őt és gyermekét. Abu Szeleme törzse pedig megragadta a gyermeket és magukkal vitték el az asszonytól. Abu Szeleme Medinába ment, a felesége a törzséhez a fia pedig Abu Szeleme törzséhez. Elválasztották mindhármat egymástól. Az asszony egy éven keresztül sírt utánuk, amikor a törzse azt mondta neki, menj a férjed után. Abu Szeleme törzse pedig visszaadta az asszonynak a gyermeket. A gyermekével együtt indult útnak, nem volt vele más, csak Allah. Othmán ibn Talha – Allah elégedettsége vele – találkozott vele az úton, aki ekkor még nem volt muszlim, de sajnálatot érzett, amikor látta a nőt egyedül menni, ezért elkísérte őt és gyermekét Medinába a férjéhez.

A férfi miért mondott le feleségéről és gyermekéről? Mindezt csupán Allahért és küldöttjéért – Allah dicsérje és üdvözítse – tette, hogy képes legyen egyedül és őszintén Allahot imádni.

A kivonulás a hitetlenség területét elhagyó és a hit földjét megcélzó kivándorlást jelenti. Ez kötelező az iszlám nemzetre nézve és e kötelesség fennáll egészen a Feltámadás Napjáig. A bizonyíték a magasztos Allah szava: (Azokat, akiket az angyalok magukhoz igazságtalanokként ragadtak halálba megkérdezik: Milyen volt a helyzetetek? Azt felelik: Elnyomottak voltunk a földön. Azt kérdezik: Nem volt-e Allah földje elég tágas, hogy kivonuljatok máshová? Nékik a lakhelyük a Gyehenna lesz. Mily rossz végzet is az.* Kivéve azon elnyomott férfiakat, nőket és gyermekeket, akiknek nincs lehetőségük sem útmutatást nem kapnak.* Nekik Allah meg fog nekik bocsátani. Allah bizony elnéző és megbocsátó.) Korán, 4: 97-99. A próféta – Allah dicsérje és üdvözítse – azt mondta: „A kivonulás addig nem ér véget, amíg a bűnbocsánat véget nem ér. A bűnbocsánat pedig addig nem ér véget, amíg a Nap nyugatról nem kel fel.”

Tudnotok kell – Allah részesítsen irgalomban –, hogy a kivonulás két fajta lehet:

  1. Szívben végzett kivonulás. Ez az Allahhoz és a küldöttjéhez – Allah dicsérje és üdvözítse –, Allah egyedüli és társ nélküli imádatához, kettejük parancsainak elvégzéséhez, tiltásainak betartásához való kivonulás. A próféta – Allah dicsérje és üdvözítse – mondta: „Az a muszlim, akinek nyelvétől és kezétől a többi muszlim biztonságban van. A kivonuló pedig az, aki elhagyja mindazt, amit Allah megtiltott”, Al-Bukharí jegyezte le. Ez a kivonulás a muszlim egész életét végigkíséri. A próféta – Allah dicsérje és üdvözítse – mondta: „A kivonulás addig nem ér véget, amíg a bűnbocsánat véget nem ér”.

  2. Testi kivonulás. Ez magában foglalja a szívben végzett kivonulást is. Jelentése pedig a hitetlenség területét elhagyó és a hit földjét megcélzó kivándorlás. Ez akkor kötelező, ha a muszlim nem tudja a vallását nyíltan gyakorolni a nem muszlim országban. Alapnak minősül, hogy a muszlim iszlám országban éljen.

A nem muszlim országba történő utazása, vagy letelepülése feltételekhez kötött:

  1. A kétségeit kizáró tudással rendelkezzen.

  2. Vágyait eloszlató vallásosságú legyen.

  3. Nagy szükség legyen rá: hitterjesztés, iszlám országban nem megszerezhető tudás elérése, illetve gyógykezelés, amit csak nem iszlám ország tud biztosítani.

E három feltétel, ha megvalósult, akkor elindulhat, de ha egy is hiányzik belőle, akkor nem utazhat hitetlen területre. Tudniillik a vallás megőrzése sokkal fontosabb, mint másé.

Allah szolgái! A hitetlen országba utazás igen veszélyes az ember vallásosságát és illemtudását tekintve. Ezen országokban állítólagos szabadság, rossz illemű és erkölcsű egyének, és helytelen rossz dolgok vannak. A kísértés kapui folyton szélesre tárva várnak. Aki elveszíti a vallásosságát, az mindent elveszít! A világi élet egyes nehézségeit elviselni sokkal könnyebb, mint a Pokol tüzét. A világi bajok és gondok mind elmúlnak. Az okos ember az, aki más kárán tanul. A buta ember pedig az, aki mást tanít a saját kárán.

Tudjátok meg, hogy súlyos gondatlanság azt hinni, hogy bárki is világi nehézségek nélkül fog élni. De a földön az a legboldogabb ember, aki hisz Allahban és küldöttjében – Allah dicsérje és üdvözítse –, vezetésre lel a vallásban, és egészségesen, biztonságban és napi betevővel él. A próféta – Allah dicsérje és üdvözítse – azt mondta: „Aki reggel biztonságban, egészségben ébred és megvan a napi betevője az mintha az egész világot megszerezte volna” Al-Tirmidzí és Ibn Mádzseh jegyezte le, Al-Albání pedig hitelesítette. Féljétek hát Allahot, ti szolgái! Azt mondta a magasztos Allah: (...és aki istenfélő Allahhal szemben annak kiutat ad* és úgy gondoskodik róla, ahogy nem is várná...) Korán, 65: 2-3. ez olyan által adott ígéret, aki nem szegi azt meg soha, és adta csak annak, aki valóban istenfélő. Allah megszünteti bánatát és nehézségét és bőségesen gondoskodik róla.

Vége. Allah tudja igazán!

Fordító: Ifj. Karasszon Attila

 

Last Updated ( Monday, 14 February 2011 21:47 )